iphone

Hihetetlen milyen kreatív társaim vannak az iskolában...komolyan mondom. És mindez minek köszönhető? Naná, hogy a technológiának. A történet az iPhone-hoz kapcsolódik. Én gyűlölöm a telefont, hugomnak van ilyen csodálatos kis készüléke, amit persze használni nem tud. Ezért ha vmire szüksége van hozzám fordul (zenét, játékokat rátölteni stb.). Az aksija persze hihetetlen milyen gyorsan lemerül (persze éjjel nappal azt tapicskolja, úgyhogy érthető). A csoporttársaimnak fele iPhone készüléke van, az egyik fele nagyon jól tudja használni, a másik meg no comment. Nézzük az értelmesebb felét: vizsgán simán előveszi, sms-t írt vele, lefényképezi a vizsga feladatot stb. Puskázni: két lába közé teszi a telefont és azzal pörgeti végig a puskáját, amit előtte otthon lefényképezett. Ha nem látja, akkor fogja, egy mozdulattal nagyít egyet és látja, hogy mit csinált. A tanár csak azt látja, hogy előregörnyedve a vizsga fölött gondolkozik a gyerek, közbe meg a lába között pörgeti a lapokat. Ha oldalról nézzük nem látszik a fényforrás, csak akkor, ha pont fölé állunk (eljátszottuk, tényleg igaz). Én azért a régi (1 éves) Samsung telefonomtól nem vagyok hajlandó megválni, nekem a lényeg: sms-hívás-fénykép-sokáig bírja.